A hétvégi baráti beszélgetések margójára (3. rész): Takler Szekszárdi Vörös Cuvée 2020

A „könnyed [tavaszi/nyári] beszélgetések” kevésbé minőségi, sokkal inkább mennyiségi vörös borának szánt Takler Szekszárdi Vörös Cuvée 2020 három literes kiszerelése az, aminek szánták: a jó időben kertben, teraszon tartott baráti, családi összejövetelek könnyed, de mégis valamelyest közismert (húzó)névvel bíró bora. „Tölgyfahordós érlelésű házasítás, amelyet gyümölcsös ízvilág jellemez.” A jelzett „harmóniával” valóban semmi gond, de talán épp ez a baj: ízében – ellentétben a szekszárdi borvidék sokszor oly jellemző fajtáival szemben - „nem uralkodik egyetlen szőlőfajta sem”, ami főleg azért kelt hiányérzetet, mert ez egy hetes (!) cuvée, és minden cuvéenek illik lennie legalább 1 vagy 2 vezérfonalának, majd a többinek, ami a dominánsokat méltóképpen kiegészíti, kerekíti vagy kiemeli. Összetétele alapján akár egy Szekszárdi Bikavér felé is elindulhatott volna – a címkén is jobban mutatna – de a „kellemes, [főleg] egyedi ízvilágot” valahogy sehogy sem sikerül kiérezni, ellenben sok más nagyon is takleres fajborhoz vagy cuvéehez képest. A kékfrankos, merlot, sauvignon, franc és kadarka vegyítése érthető (Bikavér), a syrah többet érdemelne, de hogy az alibernetre, mint festő- és tömegszőlőre miért volt feltétlen szükség, nem tudni, hiszen egy könnyed vörösnek bőven terem színanyag az előbbi fajtákból is, tömeg esetleg kevésbé.
Mindenesetre a 2020-as Takler Szekszárdi Vörös Cuvée-t bátran ajánljuk a barbeques, bográcsos étkezési alkalmak szezonális vörös borának.
Csalódni biztosan nem fogunk!